wow-hungary-n vetette fel az egyik szerkesztő a gumicsontot: Vajon a norvég mészárost befolyásolták e az erőszakos videojátékok. Erre írtam le a véleményem, amit átemelek ide.

Az ősi mondás: Guns don’t kill people, people do.

Úgyan így érzek a videojátékokkal kapcsolatban. Normális embernél nem okozhat problémát egy videojáték. Elég sokat játszottam GTA-val, Manhunttal, Carmagedonnal, de egyik se tett nagyobb pszichopatává.

Én személy szerint ezzel értek egyet. Ha valaki szociopatává válik egy játéktól, akkor ott már korábban is komoly problémák voltak.

Írták, hogy valami FPS-el gyakorolta a taktikai mozgást, illetve a gondolkodást. Akkor emiatt be kéne tiltani a milsim fps játékokat? Miért nem mindjárt az airsoftot, vagy a paintballt. Hiszen ott még inkább megtanulja, hogy kell emberekre lőni.

A videojáték mellett szeretik elővenni a zene káros hatását is. Biztos valami “durva” zenéket hallgatott, mint Marilyn Manson, vagy Rammstein, és attól kattant be. Esetünkben azonban ez sem játszik, hiszen a Facebookján vocal, progressive trance számokat osztott meg. Az pedig minden csak nem agresszív zene.

Az ember megpróbálja megérteni azt, amit nem tud magáról elképzelni. Szerintem akik felvetik ilyenkor a játékok, zene hatását, mint kiváltó okot, a saját szubjektív ellenérzésüket fejezik ki olyannal szemben, amit nem ismernek, nem értenek. A csávó halomra lőtt egy csomó embert. Egy videojátékban halomra lősz egy csomó embert. Látszólag egyszerű a kapcsolat azok számára akik nem játszanak. Én azonban játszom, és sok embert ismerek akik szintén. Mi tudjuk, hogy amit csinálunk, az egy játék. Bármennyire beleéljük magunkat, belefeledkezünk a játékba, egy pillanatig se felejtjük el, hogy ami a monitoron zajlik az nem valóság. Aki erre képtelen, azzal komoly gondok vannak. Az emberrel, és nem a játékkal.

Ebben az esetben egy súlyosan szociopata emberrel van szó, aki teljesen elvesztette a kapcsolatot a mi normális világunkkal. Mivel azonban ez nem látszik rajta, görcsösen próbálunk valami egyszerű magyarázatot találni, hogy történhetett meg, ami. Ez az ember nem magyarázható a saját tapasztalatainkkal, értékrendünkkel, normáinkkal. Nincs ilyen egyszerű válasz.

- Mintha kevesebb gyökér lenne a városban…

- Ja, most van a Balaton Sound.

- De amelyik meg itt van, az még gyökerebb.

- Morcos, mert nincs a Soundon.

Adott a cél, hogy egészségesebb Magyarországot, ami szép és jó. Ennek érdekében bevezetnék a mindennapi tesiórát az általános iskolákban, illetve a (számomra) homályos hamburgeradót. (csipsz, kóla káros, mangalicatöpörtyű meg nem, vagy hogy?) Ezek azonban mind látszat törekvések maradnak, ha ahhoz azonban nyulak, hogy nekimenjenek a dohány jövedéki adójának!

Kell a pénz, értem én. Minden szart megadóztatnak, rólunk a becsületes középosztályról több bőrt pedig már nem lehet leszedni, (pontosabban biztos lehet, majd kitalálják) de a dohányt nem merik jobban megvágni. Nyilván azért, hogy szegény dohányosok el ne adósodjanak a gonosz multik felé. Hogy is mondta a Vezér a bank, és telekom válságadó kapcsán? “Most már fizessenek azok is akik eddig csak harácsoltak” Vagy valami hasonló okosság.  Szerintük a dohánygyárak (csendben hozzátéve: ezek is multik) csóró kis cégek, akik rögtön csődbe mennének egy kis adóemeléstől? Nem hiszem, hiszen arra is képesek voltak, hogy megkenjék meggyőzzék a megfelelő embereket, és elgáncsolják az adóemelést. A bioetanol gyártóknak ez például nem sikerült. A magyar cukor iparnak (lol) sem.

Hogy lehet az, hogy egyik nap a nép-egészségért kampányolnak, közben meg változatlanul hagyják az egyik legegészségkárosítóbb termék adóját. Ha rossz májú lennék (ami persze nem vagyok) azt írnám: Biztos az a cél, hogy a dohányosok pusztuljanak csak meg nyugdíj előtt, és nem, lesz probléma a folyósítással. Illetve amiben szintén biztos vagyok, hogy valamelyik okos már tervezgeti az országos dohányzás ellenes kampányát, a haver cégével kivitelezve, mondjuk 5 milliárdért.

No és vajon hogy áll a cigi ára tőlünk nyugatabbra? Amikor Genfbe repültem, vehettem volna egy csík (10 doboz) malbit (arany vagy piros) akciósan, és így az áruk dobozonként 6 EUR lett volna. Amúgy 8 EUR. Olaszban ugyanez 4,5 EUR.  Számold csak át! Ugye milyen drága a magyar cigi?

Ha azt írja az “újság” (értsd web), hogy a kerékpáros elütött egy gyereket, a plebsz reakciója: “Ezek a hülyék már megint mennek eszetlenül a járdán, aztán elütnek mindenkit. Mert nem figyelnek!” A probléma az, hogy sose látjuk a teljes sztorit.

Hajtós tempóban repesztek a bringagyalogúton (benfenteskedve: bringagyász), mert el akarom érni a zöldeset. Egyszer csak elém kerül jó formában lévő baltaarcú apu, és két tündér 4 – 6  körüli gyerek. Apu jó formában van, mert a gömb is egy forma. 180 centi, és kb ugyanannyi kiló. Ezzel így el is foglalja a sávom 50%-át, hiszen muszáj neki ott mennie. Egyik kislányt kézen fogva viszi, szintén a bringa sávban, a másik gyerek a gyalogsáv kellős közebén ugrabugrál.

Mit tehetsz ilyenkor? Fékezés nélkül kicentized? Egyenes út az esti hírekbe. 25-el mész, 100 kiló vagy bicóval (én mondjuk gyorsabban, de több súllyal), és telibe vágsz egy 15 kilós gyereket? Kb mint ahogy téged üt el egy autó. Ez nem megoldás, mégis sok gyökér csinálja. Ezek azt hiszik magukról, hogy tudnak tekerni, és talán ez így is van, de azzal nem számítanak, hogy a gyalogos mozgás, főleg, ha gyerek végzi, abszolút kiszámíthatatlan. A helyzetet súlyosbítja a tekerni nem tudó szájklecsikkek, akik még meredekebb dolgokra képesek, de leglább jól néznek ki.

Mit tettem én? Satu, visszavált, és lassú kikerülés, széles ívben a füvön. Azonban pont a fenti bekezdés járt a fejembe, ezért megszólaltam: “Ez így nagyon nem jó ötlet ám” Az apuka válasza: “FASZNAK SZÓSZ BE BAZD MEG! OTT MEGYEK AHOL AKAROK!” Ere persze én is stílusban reagálva: “Aha! A bringasáv közepén mentek, és ha elbassza a következő bicajos a tündéri kis gyerekedet akkor meg mi van? ” Erre még hőbörgött valamit, de ez már nem érdekelt. Aki hülye, haljon meg, de mondjuk a gyereket sajnálnám.

Egyszerűen nem értem a gyalogosok agyát ilyenkor. Ha fékezés nélkül elém lép a gyerek takarásból, arra ott a fenti matek. Elütöm, a nép egyből halált hörög a kerékpárosokra.

Egyszer majdnem sikerült elcsapnom egy kiscsávót. A szépművészeti gyászon a megállónál mentem, a kölök meg simán kiszaladt az emberek közül a bringaútra. Csak azért nem csaptam el, mert láttam, hogy sokan vannak a megállóban, és eleve úgy közelítettem meg, hogy lassítva behúzódva mentem, mert számoltam az emberi hülyeséggel. Mi van azonban a bamba bicajosokkal? Rossz, bunkó sofőr lehet bringás ugyanúgy, mint autós. Az ember az ember, és a bringás semmikép se egy külön faj.

Ha egy autó elé lép takarásból, és az halálra gázolja, hoppábocsánat, de szörnyű baleset. Statisztika. Annyi esze (talán) még a baltaarcúnak is van, hogy mielőtt átvezetné az (autó)úton a csibéit, megáll, körül néz. Azt viszont meg miért nem fogja fel, hogy a bringasáv, gyalogosok szempontjából ugyanannyira veszélyes, mint maga az út. Miért nem látok gyalogosokat az autók között sétálgatni?

Fogságban tartott díszmadaraknál rendszeresen előforduló probléma lehet, hogy túl hosszúra nőnek a karmaik. Ez főleg abból adódik, hogy fogságban nem tudja annyit használni, és természetesen koptatni, mint szabadon. Ez ellen a legjobb védekezés, hogy megfelelően vastag ülőrudakat használsz a kalitkában. … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Álmomban Jenson Button nyilatkozott egy futam után: “Egyszerűen imádom a Francia nagydíjat. Nagyon jó a pálya, és könnyű rajta előzni!” Elvált a kamera, és dőlt betűvel megy a közvetítés. És íme a futamgyőztes a McLarenes Jenson Button, úton a dobogóra. … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Olvasgattam ezt, és elgondolkodtatott. Hosszú, de megéri elolvasni. Belsős poén, de a Fagyhalál nevű démon az a wow-hungary fórum egyik legendás alakja, kinek nevét sose fogjuk feledni, és édes nosztalgiával emlegetjük.  Olyan legendás alakok közé emelkedett fel, mint Goldsword, illetve … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Aki ismer tudja, hogy azelőtt hozzám szólni, mielőtt megittam volna a reggeli első kávét, komoly bátorságra, vagy inkább vakmerőségre vall.

A mai napom nem a legfényesebben kezdődött. Ötkor keltem, hogy időben odaérjek a III. kerületi laborba leadni egy kis mintát. Az, hogy dumáltam be magam, bejelentkezés nélkül, X. kerületi lakcímkártyával, útlevéllel,  olyan ambuláns beutalóval, ami még a régi (vidéki) címemre szól, és amit egy XIV. kerületi doki állított ki, akár Social Engineering tananyag is lehetne.

Innen éhgyomorra berongyoltam a céghez, feldobtam a kávét, és kitöltöttem egy csupor tejet, a győri Dobre Ranom mellé, fogyasztási célzattal. Gyanúsan sötét volt a konyhában, ami vagy azt jelentette, hogy feszültség fluktuáció esete forgott fenn, vagy elfelejtettem levenni a napszemüveget. Az utóbbi, szóval elpattantam a 5 méterre lévő asztalomhoz lecserélni, miközben megyek vissza (eltelt idő 20 másodperc) már hallom, ahogy a kolléga(nő) kinyilvánítja a véleményét, hogy mekkora suttyó paraszt vagyok (ebben amúgy igaza is lehet, de nem ma), hogy előhagyom az üres tejes dobozt ahelyt, hogy kidobnám, mint egy kultúrlény.

Hétfő reggel nem az a nap, amikor elmegyünk egy ilyen mellett, szóval kellemes diskurzusba keveredtünk a témában. Amikor láttam, hogy lefőtt a kávé, és tényleg nagyon éhes voltam, gondoltam rövidre zárom a vitát:

Figyelj! Kora reggel, éhgyomorra két embertől fogadom el a basztatást: Az egyik a fizetésemet adja, a másik a csajom. Amennyire tudom, te nem tartozol bele ebbe a körbe. Ok? Köszi!

For the record, sértődés nélkül elfogadta hibátlan érvelésemet. Szerintem.

A bejegyzés először az Alice és Bob Blogon jelent meg Egyszerűen imádom az IT biztonsági bulvárt, mert minden héten van valami, ami felborzolja az idegeimet. Ha nem éppen egy aktuális Facebook „féreg”, vagy „vírus”, akkor valami más. Egy kis kitérő … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Alapvetően ügyes gyerek vagyok, ha bringa szerelésről van szó, de mint a következő kis szösszenetből kiderül én is tudok epikus méretű baromságokat csinálni, bármennyire rutinos is vagyok. Múlt pénteken (for the record 13.-a) nyolcra be akartam érni a melóba, mert … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →