Ösztön.

Vége lett a dípimpaktknak. A végén szokásom szerint elméláztam. Morgan Freeman, ha ő volt az elnök, beszédét nem hallgattam már végig, mert előre sejthető, hogy mit fog mondani. (Néger elnök, az USAban! Ez is megérne egy külön gondolatsort. Mármint demokrácia  hazája, meg a egyenlőség élharcosa, de akkor lesz ott néger elnők, amikor én digitális segítség nélkül kiéneklem a 4vonalas C-t) Nem volt hangulatom a szokásos ámerikánus nyálveréshez. Inkább nézegetek rózsaszín nyuszikat üzekedni egy napfényes tisztáson üzekedni, miközbe szende bambik szökkelnek körülöttük. (Éljen az írott vizuálterrorizmus! Remélem te is annyira vizuális típus vagy mint én, mert így értheted miért rázott ki a hideg.) Na, de nem épp ez volt, ami elgondolkodtatott. Ha láttad, emlékszel, hogy a vége felé 10 perc a legérdekesebb. Amikor a rendező elkezdi szadizni az ártatlan statisztákat. Na akkor megy folyamatosan az az életkép, hogy az emberek több 100 méter magas tsunami elől szaladnak elfele pánikban, meg sikolyban. Ezek különben csak a statiszták, mert a hősök mind belenyugodtak a halálba, és egymást átölelve várták.

Az ember érdekes egy állat. Nagyon tudja mozgatni az életösztön. Ha jön felé 220-al a szököár, és a napot elhomályosítva magasodik felé, ő úgy érzi van esélye elszaladni. Nosza, hajrá! Különben ez volt az az életkép, ami írásra sarkallott. Eszembe jutott, hogy amikor a KZkben, gázosították a népeket, miket meséltek a Sonderkommando nem túl népes túlélői. (Vagy talán Dr. Nyiszli volt? Nem emlékszem.) Amikor látták, hogy elkezdenek hullani a népek, és érezték a Czyklon-B szagát, tudták, hogy gáz van. (Ezt most nem poénnak szánom, de így jött ki) Lehet, hogy az odaúton bekajálták, hogy zuhanyozni mennek, de amikor rájukcsapták az acélajtót, és elkezdtek potyogni a kristályok, tuti rájöttek, hogy mi a helyzet. Érezték a halált körülöttük olálkodni, és pánikba estek. Elkezdtek állat módjára küzdeni, minden egyes másodpercért, amivel tovább élhetnek. A SK tagjai ellé általában ez a kép tárult, amikor kinyitották az ajtót: Legallúl feküdtek az öregek, a gyengék, és a gyermekek emberi szartól bemocskolva. Kicsit felettük, beléjük gabalyodva, a nők. Legfellül mindig az erősebb férfiak. Legyürtek mindenkit, azért a pár percért. Így talán már érthető a képzettársításom. Most épp azon merengek, vajon ki járt ‘jobban’ (jó/rossz szubjektív, és relatív fogalmak) Azok a gyöngék, akiket legyűrtek, és gyorsan bevégezték, vagy azok akik tovább élhettek, de minden emberi mivoltukból kivetkőzvén állatként üvöltve pusztultak el.

A filmben a szadizós résznél, csak egyetlen jelenet volt, ami meghatott. Amikor a Szőke tévés csajszi állt a tengerparton összeölelkezve az apjával, miközben rájuk borult a förgeteg. Ott nem volt semmi macsó szembeszállás a halállal. Áltak szemben a sorssal, várják az elkerülhetetlen. Látszik, hogy rettegnek, de mégis maradnak. Emberként várják a halált.

PS: A nő utolsó szavai: -”Apaa!” Nagyon jó volt szvsz a szinkron, mert a magyar hangban benne volt az a rettegés, amit ilyenkor érezni illik. Talán meg kéne bocsáttanom az apámnak.

1000!

Most nem nagyon van kedvem írni bármi értelmeset. Csak annyi történt, hogy hosszú szenyvedés után utolért a technika, és az ISDNt sikerült leváltani ADSLre. Igaz bár a leglassabb, legsárgább, és legsavanyúbb, de mégis az enyém, tehát szeretem. Mi változott? Az életemben nem túl sok. Történnek jó, és rossz dolgok, szót sem érdemelnek. Nem az a lényeg, hogy valami milyen. A jórossz fogalma erősen szubjektív. A lényeg a változáson van.

Most megyek vissza Dípimpektet nézni. Nem mintha érdekelne, de a Titanic óta leköt, hogy a rendező milyen érdekes módokon képesek kivégezni ártatlanokat. Ez nem személyes perverzió, hanem inkább szakmai érdeklődés. Szeretem figyelni az emberi perverzitást, és elmerengeni rajta.

Más. Kirkéé abbahagyta a bloggozást. Egy kicsit jaj érzés, de ez van. Az ő döntése.

Mégis van Kirkéé!!! Apró örömök az életben. Kicsik, de örülni kell neki!

Irányított álom!

Ma éjszaka álmodtam. Az nem lényeg, hogy mit, csak annyi, hogy kényelmetlen volt. Felriadtam, és csak annyit gondoltam: “Ekkora baromságot!” Ugyanis tényleg nem volt az álomnak semmi értelme. Behunytam a szemem, és félálomban visszatértem ugyanoda, ahonnan felriadtam. Egy kicsit még szemléltem, nézegettem, és meguntam. Ment tovább ugyanaz az értelmetlenség. Ekkor az agyam inkább úgydöntött felébred megint. Követte a testem is. Óravizsgálat. félkettő, hajnal. Hatkor kelés. Teljes éberség. Ennek nem lesz jó vége. Lerongyolás a konyhába. Két pohár hideg tej orális önmagamhozvétele. Vissza az ágyba. Üzenet az agynak: “Ilyen hülyeség helyett nem lehetne valami érdekesebbet álmodni?” Az Agy megfontolta, úgy döntött, hogy standby üzemmód, és hatig nem is álmodtam semmit.

FAQ

Egy kedves ismerősöm érdeklődött minap smsben. Gondoltam, a válaszom egy részét megosztom veletek is.

Q: Mi kell a pasiknak? (szexen meg a dudán kívül)

A: Jó segg! Alapvetően azt hiszem, itt valami fogalmi zavar leledzik. Pasit keresel, vagy “társat”? Az átlag hím tényleg csak a faszával tud gondolkodni. Alapvetően a fent említett 3 dolog érdekli, és az a törekvés, hogy a farkát eme 3 dolog tulajdonosával kapcsolatba hozza. Kb. -15 centire. Ezek a pasik, és ezen nem is kell meglepődni. Alapvető hím természet, a magot minél tőbb helyre elvetni. Gond nélkül képesek hazudni, ha rákényszerülnek. Sokan ezt hívják romantikának. Ilyen pasikkal szemben egy intelligens nő, mint te rábaszott. Te észreveszed, ha átvernek, és szarul érzed magad miatta. Boldogok a lelki szegények, mert ők boldogok tudnak lenni egy sekélyes baszós kapcsolatban. Nem írom, hogy ez jó, de ez van.

Annyira meg vagyok zuhanva, hogy elkezdtem blogokat olvasni. Ráadásul még csak nem is az enyémet. Hát érti ezt valaki? Naszóval szeretnék megosztani veletek egypárat, mert szerintem jóóóók! Ott még nem tartok, hogy linkeket implantáljak szegény állatba, de ami késik az nem zöld-szemesostoros, hamen a Claudius IC. (Na EZ gyenge volt!) 

Szóval: Jelenlegi 4 kedvenc blogom, amiket talán még olvasni is fogok.

1. http://kirkee.freeblog.hu/ Imádom! Egy, a kölykét egyedül nevelő NŐ (így nagy bötükkel)! Fanyar optimizmus, teljes odadás a gyerkőcért. Ha nem imádnám saját anyámat, akkor olyat akarnék, mint ő.

2. http://cybergeisha.freeblog.hu Ő is szimpi. Érdekes módon a stílusunk sok dologban hasonlít. Végén még megvádolnak, hogy koppintok. Brrr….

3. http://verykinos.freeblog.hu/ ül, olvas, egyetért! No komment!

+1 (Bonus) http://itsverynice.freeblog.hu Mert aranyos!

Pappá szenteltetek, és én még csak nem is tudtam róla! Kellett ez a fenének, még csak az isteneteket se ismerem. Hogy nyújthatnám nektek az ő vigaszát? Hogy hírdethetném igéjét? Hogy tartozhatok így közétek?

Augur.

Jövőbe látni mókás egy dolog. Megérzel dolgokat. Néha egész pontosan tudod, mi, hogyan fog lejátszódni. Neked nem kell kártya, üveggömb, rózsaszín madzagon logó gyöngyházinga. B@szol a fengshuira, az erővonalakra, és a boszorkányságra. Nem hagymázas álmokban látod meg a jövőt, se nem 20 órás maratoni zen-meditáció után. Állsz valahol, talán szívod a cigidet, és meredve nézed a semmit. Akkor jön. Egy gondolat. Csupán villanás a sok hülyeség közt, amik átfutnak agyadon. Valamiért foglalkozni kezdesz vele, hiszen úgy sincs jobb dolgod. (A semmit bámulni olyan mint rejszolni a sajtreszelővel. Elején még érdekes, de később inkább fájdalmas.) Megrágcsálod, formálgatod, lenyeled, felbüfized. Ezt töbször el kell végezni. Végeredmény egy egész szép jövővonulat. Látsz benne összefüggéseket, látod a hatásait életed egyéb aspektusaira. Kicsit elmosolyodsz, és jól elfelejted. Ki hisz a jövendőmondásba? Baromság! Gondolod magadban. Semmi se lejátszott!

Bekövetkezik. Csak pislogsz, mint gyakorlatlan gyalogbéka a pitypangra. Néha az esemény bekövetkezésének pillanatában, néha kevéssel előtte, néha utána eszedbe jut: “Ezt megéreztem!” Meglehet, hogy a dolog annyira kellemetlen, hogy szopni fogsz miatta, mint egy 1$-os malájkurva. (ford. Tehát nagyokat, és sokat) Ekkor már késő a bánat.

Figyeljetek a megérzéseitekre, és a jelekre! Higgyetek bennük, és magatokban!

Karma, ne?

Hmm.

Olvasgattam az EgoBlog ™ archívumát. Elgondolkodtatott. A blogállatom roppant rendezetlen, mondhatni zilált. Nincs benne semmi egységes szerkesztésmód, stílus. A témák összavisszaságban. Ez talán az egyik legszétszórtabb Blogállat a fríblogon. Ezzel különben nincs semmi gond, mert alapvetően eléggé mostohán bánok szegénykével. Még a pofikája is full sablon. (bár, sablon, nem sablon, nekem tecccik)

Ez egy EgoBlog ™! Tehát itt az van ami épp az eszembe jutott, és lejegyzésre méltónak találtam. Úgy ahogy bevillant. Ritkán javíttok vissza. Ebből kifolyólag a blogállatkám engem képvisel. Ha ő ilyen szétszórt, és rendezetlen, akkor milyen lehetek én? Belegondolni is szörnyű! Brrrr…

Inkább írok egypár emilt. Addig se gondolkodom túl sokat felesleges dolgokon!

Azoknak akiket érint!

Ezt most nem személyeskedésből, vagy hangulatból, csak úgy. A képen különben látható egy a kevés általam viselt ékszer közül. Nevezetesen a gyűrűm. Érdekes története van, talán majd egyszer elmesélem. Amúgy az is fura, hogy valamiért a jobbkezem gyűrűsujján viselem. Ez csak azért érdekes, mert ezüstből van (mármint a gyűrű), és még csak házas sem vagyok. Hmm. Amikor megvettem, úgy éreztem ott érezné jól magát.

Ha egy nap ennyi bejegyzést írok, az azt mutatja, hogy nagyon nem találom a helyem a világban, vagy cseszett mód unatkozom. Tényleg neki kellene állnom emileket írni ismerősöknek, és jól lefárasztani őket. Apropó emil. Haver küldte:

Sent: Friday, October 15, 2004 1:56 PM
Subject: Fwd: Fw: Anyu, miért

Megjegyzés: Ez a történet a Springfield High School (USA)-ból terjedt
el, egy héttel az után, hogy 2 diák autóbalesetben lelte halálát.

Valaki vette a fáradtságot, hogy ezt a történetet megírja. Kérlek,
küldd tovább annyi embernek, ahánynak csak tudod! Próbáljuk meg
megismertetni a világgal, hogy ezek az emberek felfogják, mit is
jelent mindez!!!

Hát kellett ez nekem?!?! Hát nincs elég bajom amúgy is, minthogy ilyen lehúzós dolgokat olvassak? Továbbküldeni nem fogom. Aki akarja elolvassa itt.

Megj: Nem azért pasteztem be, mert annyira tetszett.

Invisible man.

A holywoodi statisztáknak nyomorult egy életük van. Nincs arcuk, nincs nevük. Senki sem figyel rájuk. Mindenki a sztárral van elfoglalva, aki a képernyő közepét, és a kamerafókuszt birtokolja. Annyira értéktelenek, és érdemtelenek, hogy akár töbször is felhasználják őket egy filmen bellül.

Maximum a családtagjaik örülnek nekik! (Na nézd anyukám ott leszek mindjárt! Pillanat! Láttad?!?!? LÁTTAD UGYE?) Persze vannak a kiemelt statiszták, akik többször is előfordulhatnak. Már az a csaj is kiemeltnek számít, akinek a főhős jól megbámulja a seggét. Szegényke többet már nem szerepelhet.

Az emberek jutnak eszembe, ahogy mennek az utcán. Én személy szerint, ha látok egy átlagos kinézetű embert, néha elmerengek. Gondolatain, életén. Jó móka, bár Pesten kimondottan fárasztó.

Ha ülsz a metrón nézz körül! Mindig van egy ember, akinek nincs másra szüksége, minthogy lássa rajtad, hogy élsz, és ha észreveszed, ezáltal őt is élteted. Ha hiszitek, ha nem, vannak emberek, akiknek számítanak ilyen apróságok. Talán kissé érzelgős gondolat tőlem, dehát ilyen is akad széles repertoáromban.

Stílusgyakorlat. Keressük meg a “Phonebooth” elején Kiefer Shutherlandot!

Kialudtam magam!

Temporary Insomnia.

Cirka 30 órája nem aludtam. Fülemben TunnelTrance, fejemben kosza gondolatok. Alig egy órája még kerge kosok játszottam tesztosztoronosat a fejemben, miközben kemény kobakjukat erősen összekoccintották. Előtte volt nagyon fasza, mert már haluzgattam, amolyan lájtosakat. Ez nem a Memento, tekerjük előre a szallagot.

Hajnali 4. Beszélgettem. Most fekszem az ágyon, bámulom a plafont, és hallgatom az egyik szobatárs horkolását. Agykontroll. Nem tehetek semmit az agyam újra, és újra végigrágja a korábbi beszélgetést. Felkelek, lemegyek, cigi, üresség. Ágyba vissza, a horkolás éppen kegyeleti szünetet tart. Szem behuny, agy kiürít. Pengéket látok, amint előttem villognak. Nem jó, tisztulás. Ismét a beszélgetés. Ezoterika, mágia, és hasonló baromságok. Érzem, hogy ez nem az én hibám. Dühösen átvetem magam a másik oldalamra, a fal felé. 5 perc, kavargó képek. Villanó pengék, valamik, amik rosszat akarnak nekem. Küzdök ellenük. Nem alszom, csak a szemem van csukva. Hallok minden apró neszt. 5 óra. Elindulnak az első buszok. Az ablak alatt hajtják ki üveghangig a dízelt. Bal oldal, jobb oldal, hanyatt. 6:30-kor kellene kellnem. Düh, és lázadás.

Kikapcsolom az ébresztőt, és eldöntöm, hogy baszok az első órára. 5 perc. Kavargó képek a ködben. Agyam teljes fordulatszámon küzd valami megfoghatatlan ellen. Visszakapcsolom az ébresztőt. Tikk - Takk… Kibekibekibe…. Nem megyek be hulla leszek. Bemegyek. Nem vagyok hülye, alszom végre. Üvöltök befelé!

A G-Shock kéken világít a karomon. 5:45. Felülök. FCK! Poló fel. Képek eltüntek, agyamban tompa köd, és paradox éberség. Kezemben Mika Waltari, ülök a nappaliban, olvasok. Bögrémben 3 napos kávé. Gyomrom ég, megindul minden ami bennem van. WC, és Waltari. Érzek, ahogy a gyomrom konkurálni akar a végbelemmel. Most fáj a fejem.

Ülök! Itt beszélgettünk. Nem gondolkodom; Kávé, cigi, kávé, könyv, cigi… Repeat until… 6:00, szia hideg zuhany. Kávé, utolsó, mert elfogyott a tej. Gyomrom ég, fejem kába, és továbbra is rókákat küzdök le. Érzem, ahogy hidegrázás a karjaimban… Remeg a kezem, szédelgek… Belőlem se lesz már agysebész. Gyorsuljunk! Felöltözünk, és húzás a suliba. Hideg van, tuti, hogy fagypont környékén. Rajtam egy kapucnis pulcsi. Tecsóba be kaja, energiaital. Emberek döbbenten merednek hófehér arcomba. Csuklóból mutatnék be nekik, de sajnos volt gyerekszobám. Suliban kávé, cigi. Be az órára. Remegek, és szédülök. Eldöntöm, hazamegyek, és alszom. Szünet, cigi, visszamegyek. MIÉÉÉRT?!?!?!

Kókadás, óravége. Rohanás a városba, szívességből, havernak. TO. Sor. Végeláthatatlan. Bedöntöm az energialöttyöt. Pupillám kitágúl, ereimet végigperzseli a bikasperma. Hátranézek. Mögöttem egy gyönyörű lány áll. Igéző szürke szemei vannak. Egy másodpercre összekapcsolodik a tekintetünk. Elmerülök benne. Másodperc ami órákig tart(hatna). Az élet. Beletemetkezem a könyvembe.
Ajtó Kinyit, csűrhe nekilódul. Semmit se sikerül intézni. Szokásos. Tingli tangli. Ülök az órán. Cigizek az udvaron. Körhinta. Ki akarok szállni, nem bírom! Érzem, hogy a pulzusom bővven 100 felett. Vérnyomásomról nem is szeretnék elmélkedni. Szia szívroham! Üdvözöllek agyér-katasztrófa! Bármelyikütök nyáladzó zöldséget, vagy hideg húst csinálhat belőlem. Boom, boom, booom!!

15:30 lefényképezem a szemem. Íme..

A gyakorlaton elkábultam. 5 perc. Felriadok! A 3. sorban ülök a tanár előtt! Agyam kitisztul. Megzakkanok….

17:30. Ugyanaz a szoba, ugyanaz az ágy. Cuccom elrámolva. Hanyatt fekszem, és a plafont bámulom. Masszívan haluzok. körbeértem.

21:15. Kliketyiklitty… Írok. Kinek, minek? Magamnak. Fülemben zene. Agyam kitisztult. Nem érzem a fáradtságot. Szobám. Üres, és rideg. Az egyetlen életforrás a monitorom. Mozog. Asztalamon szobor - nyugalom; Tehén - aranyos; Képkeret, koporsó - hülye humorom. Abbahagyom.

A halál.

A keletiek tényleg teljesen máshogy állnak hozzá, mint a keresztények. Ők is sorshívők. Karma. A halál csak egy pillanat, és nincs jelentősége. Ugyanúgy az élet természetes része, mint a lélegzés, evés, ivás, dugás. Az élet egy spirálon halad, és mindig önmagába tér vissza, de ez csak látszat, mert akkor látszik telt körnek, ha 2 dimenzióban fellülről nézzük. Ez azonban egy 3ds spirál, és így követhető a haladás. 2d-ben simán csak a saját farkába harapó kigyó. (Ismerős nem?) Amúgy szépítti a helyzetet egy másik alapigazság. Ami a kicsiben, az ugyanúgy van a nagyban. A nagy itt az életeink spirálja, de ez érezhető a kicsiben, ami az aktuális életünk. Ott is folyton visszatérünk egy bizonyos állapotba, ahol döntenünk, és választanunk kell. Minél feljebb jutunk annál sürübben jönnek ezek a visszatérések. Nevezhetjük próbáknak is. A karma sose egy lineáris előrehaladó dolog, annál rafináltabb.

“your path is not mine… ”

Az utam csakis az enyém. Bárki beleavatkozik, az részévé válik. De honnan tudjuk, hogy csak a részévé vált, nem e magáévá tette. Az utat csak egyedül járhatjuk. Minden befolyás változtat rajta. Régi elvem, hogy az utat csak egyedül lehet járni. (Magányos vándor az éjszakában) Ezt hiszik sokan bizalmatlanságnak. Kezdetben én is annak hittem, de rájöttem, hogy ez teljesen más.

SlowBoot!

20:00kor meg akartam nézni a foma-1-t felvételröl, de a 20. kör környékén bealudtam, és arra ébredtem, hogy valaki énekel, és valami nagyon hülye zene szól hozzá.

Ekkor még nem nyitottam ki a szemem, és az agyam értelmesebbik fele (polgári nevén Értelem) épp a voidban vakargatta a tökét, és azon filozott, hogy mikor térjen vissza hozzám. A maradék kis nyomoronc, ingerfigyelő elkezdte hallgattni a zenét. Egy kicsit kétségbe esett, mert arra még emlékezett, hogy egy pillanattal korábban éppen Palik baromságai dőltek a hangszoróból. Kapkodására jellemző, hogy nem szólt az Értelemnek, hogy wékápneo, és még a szemeimet is elfelejtette kinyittatni. Annyira bepánikolt, hogy elkezdte hallgatni azt a szart (zenének nevezni egy kicsit meredek), és eldöntötte, hogy ő forma1-t hall. Miután az Értelem befejezte a vakaródzást kikukantott a voidból, és csak annyit szólt; “Mizú?” Megdumálták, hogy még mindig a forma1 megy, és méla csendben hallgatták egy percig. Az Értelem egy idő után elmélázott. A Forma1 úgy hangzik: Zuuuuuum, zuuuummmmmm, + Palik brekegése. (Itt jegyzem meg: “Ó te magyar foma1közvetítés mételye! Palik Laci a neved!”) Ezen egy kicsit elmélázott. Hírtelen kikerekedtek a szemei, és rácsapott a nagy piros gombra! (in the case of emergency only! Ez van ráírva) Ennek hatására agyam nagy része összekapta magát, és kaotikusan vitatkoztak, hogy mizu van. Hallgatták a külvilágot, és elemezgették a legutóbbi éber emlékeimet. Teljes volt a káosz. A Brutalitás arra tüzelte a többieket, hogy lincseljék meg az Értelmet. A ÁllatiÉn Szokás szerint zabálni, és dugni akart, de látva a többiek felbuzdulását, nem nyílvánította ki gondolatait. Egyszer csak egy apró kis rész megszólalt. “Mi lenne, ha kinyittatnánk a szemet, hogy többet tudjunk” Az értelem rábólintott. A szemem kinyílt, és döbbenten meredtek a látványra. (Kivéve az ÁllatiÉn. Ő csalódott volt. Se kaja, se p**a.) Az értelem kapcsolt leggyorasabban. Hírtelen felpattant, és kiteljesedett. Összeolvadt mindenkivel, és átalakult egy új lénnyé. Udivá.

Ez volt ébredésem, és észlelésem rövid története. Jövőhéten a témánk: A kávé után.

StatictX!

Keresési stringek: “magadat kinyirni nagyobb poen mert elsokezbol tapasztalhatod meg” 3 találat. Holly shit! Mi van veletek emberek, megzakkantatok?

Filmek!

Kicsit elelmékedtem a magyar filmekről. Érdekes módon a kvázi sikeres filmek borzasztóan szarok. Olyanok, mint egy csomó videóklipp átvezető szövegekkel. Erre a legszörnyübb példa a Magyar vándor. Az egész filmet meg lehetett volna csinálni 45 percben, és lemehetett volna valamelyik kereskedelmi tevén. Ha így lett volna, akkor azt mondom fasza egy film. Így viszont, alighogy elkezdtem jól érezni magam, néha még el is mosolyodtam, elkezdődik valami rémgagyi klipp, és máris körömmel kaparom le a tapétát. Ilyen filmeket csinál az irigymirigy is, de ők legalább rendelkeznek annyi önkritikával, hogy a ktvk számára dolgoznak, és nem küldik a gagyijukat a moziba. Néha azon gondolkodom, ha a mirigybanda mozifilmet csinálna (természetesen a megszokott szinvonalon) siker lenne e? Ismerve a magyar rögvalóságot, sajnos tuti. Ennyire alacsony szinvonalon leledzenénk?

Azért nem kell temetni a magyar filmeket. Mikibának egész jó szösszenetei vannak, bár a megfelelő tudatállapotba kell kerülni hozzájuk. Aztán ott van a “Vademberek”, illetve a “Kontroll”. Egyik sem igazán egyedi ötlet, de legalább valami. A béka segge alól a béka jelenti a kiemelkedőt!

Technika!

A sulinkban a modernizálás jeleként kiépítettek un. e pontokat. Ez egy gagyi kis számítógépes portált jelent, amin netezni lehet(ne). Namármost a neptun alig érthető el rajta, public terminalról pedig nem fog mailt nézegetni. Hát akkor meg mire jó? VAN BENNE BEÉPÍTETT DIGITÁLIS KAMERA! Íme:

Hát kell ez a világnak?

Apró megjegyződés. Ezt a képet annyi helyre el akartuk küldeni (mert jófejek vagyunk), hogy sikeresen lefagyasztottuk a cuccost, és rebootoltani se sikerül, pedig probáltam a hardresetet is. (Gyk: Hardreset - Szakkifejezés. Amikor laza csuklómozdulattal kirántod a betápot az ajzatból. Röviden: Elveszed a delejt!) Lenne benne szünetmentes? hmm… Utánajárni!

Óda a herpeszhez

“Csókod után úúúgy ég a szám…”

Ezt most hallottam, és megragadt a fejemben. Jó dolog ez a magyar diszkó-mulatós!

Szeretünk Lajos!