Menni / maradni
Amióta dolgozom, sose gondoltam arra, hogy mi lesz a nyugdíjammal. Annyira távoli volt, hogy nem merengtem rajta. Egyszer felhívott valaki, és megkérdezte: Tudom e miből fogok élni nyugdíjasként? Megmondtam neki (miután megtudakoltam, honnan a francból tudja a magán telefonszámomat), hogy nem tervezek a nyugdíjamból élni. És ez így is volt jól, egészen mostanáig.
Most, hogy közeledik a határidő, egyre többet kell gondolnom rá. És ez nagyon felbasz idegileg. Nyilvánvalóan kényszerít egy olyan kormány, akit nem kedvelek, hogy döntést hozzak, egy olyan kérdésben, ami alapvetően nincs napirenden a hétköznapjaimban. Ám, ha kell, akkor legyen. Találjuk ki, melyik legyen.
A döntést több szinten tudunk hozni. Ez lehet impulzív, megérzés alapú, szarok bele. Ebben az esetben mivel látom, hogy mennyire kepesztenek a pénzemért, és pofátlanul próbálják lenyúlni, megpróbáltam felelős döntést hozni. Itt szembesültem azzal, ami legjobban kiborít. Ezt a döntést lehetetlen meghozni. Egyszerűen nincs elegendő megbízható információd, hogy bármit összerakj. Persze az elemzők okoskodnak, és minden ember megmondja a frankót (tisztára mint a foci), de ezzel a magabiztossággal csak saját bizonytalanságukat akarják elrejteni, mert ők sem tudnak/tudhatnak semmi biztosat. Zavar, hogy azt látom a fészbukon, hogy hozzám hasonló helyzetben lévők maradnak, és nem tudom miért. Nem látom a motivációjukat, és nem értem ők mit futtattak le magukban. Mi győzte meg őket?
Olyanok ígérgetnek pro, akik többször bizonyították, hogy akár egy hónapra előre se tudnak gondolkodni, nem hogy 35 – 40 évre. De saját butaságukat agresszióval palástolják, mint a dagadt gyerek a suliban. Szakkönyveket írnak tele avval, hogy miért veszi el az uzsonnapénzed, és veri be a képed, de ezt téged, ott, kicsit sem fog nyugtatni. Csak ülsz sajgó pofával, és könnyeidet nyeldekelve fogadkózol, hogy fogsz neki ezért megfizetni. Szenvedélyesen gyűlölőd őt, de haragszol magadra is. Tehetetlen vagy.
Én 15 éve politikailag indifferens vagyok. Nem utáltam soha, egyiket se. Ezeket a mostaniakat viszont teljes szívemből gyűlölöm. Nem elég, hogy elveszik az uzsonnapénzemet, de még meg is próbálnak győzni arról, hogy ez most tulajdonképpen az én érdekemben van. Mert, csak. Higgyél nekünk, bízz bennünk! Nem bíztam bennük eddig sem, de a mostani akciójuk végképp elvette a kedvemet ettől az egész cirkusztól. Gyűlölöm, hogy ennyire gátlástalanok. Gyűlölöm, hogy elpusztítják a hitemet a demokráciában. Gyűlölöm, hogy ennyire erős érzelmeket korbácsolnak fel bennem. Gyűlölöm, hogy tehetetlen vagyok. Gyűlölöm a létbizonytalanságot, amit okoznak. Gyűlölöm az arroganciájukat.
Számomra a menni / maradni kérdés már nem a nyugdíjról szól.
