Sokaktól hallottam, hogy kurvaanyáznak, mert nem lehet végigsuhanni a négyeshatos vonalán. Merthogy felújítják, és az milyen már. Hallkan szúrom közben, hogy akkor sem lehet rajta végigsuhanni, ha elromlik egy hernyó. No és mitől romlik el egy hernyó? Elromlik ha esik … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az mégis milyen már, hogy a munkaügyi, és szociális központ előtt várakozó egyének mindegyikének jobb mobilja van, mint nekem?

Szeretném leszögezni, hogy a ZPtől kigyalogolni Kőbányára (lásd még világvége címszó alatt) SPD cipőben, kurvára nem buli. Eltekertünk asszonnyal Quimbyt nézni, ugyanis rádöbbentem, hogy legalább két éve nem voltam Quimby koncerten, és ráadásul ezek közben még egy új albumot is … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az irodában csak úgy mehetsz fel bármelyik emeletre, hogy a liftben használod a belépőkártyád, és ha van jogosultságod, csakk akkor enged fel az adott emeletre. Van azonban két lépcsőház is, melyeknek se a bejáratánál, se a kijáratánál nincs kártyaolvasó, és … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Aztakurva mekkorát bukott az szdsz. Bár nem meglepő, mert hihetetlen szar volt a kampányuk. MSZP hozta amit vártam, franc se tudja kik azok az LMP, de a jobbikon azért beszartam. Részemről fehér kocka.

Szeretem az ilyen időt. Az, hogy picit megázok, de ez apró kellemetlenség azzal szemben, hogy az összes idióta, kerekes vakond ((c) asszony) eltünik az utakról, mert ők csak verőfényben tudnak kacsázni, szerencsétlenkedni. A dolog pikantériája különben, hogy most mondta a … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Békésen tekertem hazafelé. Fáradt voltam, szóval nem siettem. Elhagytam a stadionokat, végigkerekeztem a város egyik legidiótább biciklijárdáján, és átkeltem a hungárian(?). Itt kicsit megtekertem, hogy elérjem a következő zöldet, de aztán hagytam kigurulni, lassulni, mert van ott egy hülye kihajtó, ami mindent eltakar a négykerekűek elöl. Kezem féken, és benéztem az elágazásba. Az autó saccra 30-al közelítette meg a kereszteződést, szóval – nem is igazán gondolva arra mit csinálok – tövig rántottam a fékkarokat. Éreztem, hogy csúszik a bicaj, de azt is láttam, hogy nem fogok megállni időben…

Elemelkedett a hátsó kerekem, és bágyadt mosollyal arra gondoltam, hogy ismét átrepülök a kormány fölött, és kizuhanok egy autó elé, a változatosság kedvéért. Aztán az meg vagy átmegy rajtam, vagy nem.

Persze nem így történt, ugyanis gyorsabban ment, mint sejtettem. Láttam, ahogy az elhaladó kasztni közelít az arcomhoz, ezért tenyérrel rávágtam. Centikkel kerültem el a nyitott ablakot (az is vicces lett volna), de sikerült hátralökni magam, kioldott az SPD, és megálltam. Csak a váz zúzta végig a sípcsontomat, ahogy eldőlt a bicó. Ez szoros volt, de túléltem. Öt perccel később kezdett el rázni a hideg.

Ez a tanmesém arról, hogy “Elsőbbségem volt!”

Kedves kliensünk
A securitate okokbol kifolyolag zártuk le az ön kontját.
Ez arra szolgál,hogy segitsék és védjék az ön kontját.
Újra kell restaurálja az ön kontjának az adatait arra,hogy újra használhatóvá váljon az
ön kontja,és bebizonzitja,hogy nem volt informatikai rablásnak az áldozata.
Újra kell irja az adatait a következö oldalon <phishingoldal>,hogy befejezhesse a procseszt.
KÖszönjük az eggyetértést.

Ezt valami szellemi roggyantak csinálták?

Értsd meg Anton, a kommunizmusnak három útja volt Oroszországban. Az első: hogy nagyszerű, csodás társadalommá fejlődik. De ez ellentétes az ember természetével. A második: hogy elkorcsusul, és elpusztul. Így is történt. A harmadik: hogy skandináv típusú szociáldemokráciává alakul át, és maga alá gyűri Európa és Észak-Afrika nagy részét. Ez utóbbinak következményei közé tartozik sajnos, hogy a világ három szemben álló tömbre szakad, és ez előbb vagy utóbb globális háborúhoz vezet …. <spoiler>… a holdbéli városok meg a százféle kolbász a nyolcvanas évekre nem éri ezt meg.

- De most Amerika…

- De odavagy azzal az Amerikáddal! – fintorgott Geszer.- Várd ki a kétezer-tizedik évet, majd akkor beszélünk.

Hallgattam. Még azt sem kérdeztem meg, mit lát Geszer abban a nem is oly távoli kétezer-tizedik évben…

Szergej Lokjanyenko – Alkonyi őrség (2003)

Ez a faszi egy kibaszott zseni! Harmadszor olvasom a tetralógiát, de ez a mondat csak most tünt fel.

Karl, mefi a mérnökökről, hozzáteszem a magamét.

Az informatikus mifelénk, - programozóknál -, szitokszó. Bár nekem is az van írva a diplomámra, hogy mérnök informatikus, de ha kérdezik a szakmámat, a szakirányommal felelek: Szoftverfejlesztő mérnök, és büszke vagyok. Ha bárki is leinformatikusoz, arra megharagszom.

Egy főiskolán keresztülvergődni 100-as IQ-tól nem kihívás. Kb 1,5 év nehéz. Letudod a szigorlatokat, meg a kötelező - kurvára felesleges, de legalább szopatós tantárgyakat -, szakosodsz, és onnantól hawaiidizsilapos. Nálunk nagyon sok büfé szakirány volt. Ide általában azok mentek, akiknek kellett a papír, de nem akartak mérnökké válni. Bölcsészesen beseggelték a raffainak és csatlósainak a zinformatikát, átpuskázták magukat pár vizsgán, és útilapu.

Egy ideális világban az következne: Én a szegény hülye, aki a nehezebb utat választotta majd jobban járok, míg a másik megy a mekibe krumplit sütni. Valóságban mindegyik igénytelen, csaló felvételt nyer valamelyik multihoz, ahol elvegyül a többi tehetségtelen közt, és élnek, mint Marci hevesen.

Az ilyen multi projekteknél mindig van pár tehetséges ember, akik tényleg kenik-vágják a szakmát, talán még szeretik is, és egy csomó tehetségtelen, akik szétbasszák a kódot.

És még karriert is építenek, mert nyomulni, azt tudnak.

Seggelni utálok, a nehezebbik utat választottam, és mégis úgy mentem át a vizsgákon, mint kés a vajon. Sokszor még csak készülni se kellett pár óránál többet. Nem bemagoltam, hanem felfogtam a lényeget, ami a mérnöki tudományokhoz kellett. Azóta nem építek karriert multinál (oké, volt egy kis kalandom pályakezdőként, nem tagadom. India miatt megérte.), hanem a kis cégeket részesítem előnyben, ahol nem kerül fölém informatikus, hanem valóban szakértők dolgoznak. A munkám nagy részét utálom, mert a fejlesztés fele pöcsvakarás-gyapotszedés, de mindig akadnak olyan napok, amikor írok egy rafinált algoritmust, egy teljesen új, trükkös megközelítést (bár néha feleslegesen trükkös ), és büszke vagyok a munkámra.

PS: Most el, tanulnom kell. Épp olyan technológiát használunk, amihez csak minimális közöm van, holnap meg “vizsga”