Gondolkodtál már azon, hogy sokkal kisseb az esélyed bármiféle halálost elkapni azoktól a miazmáktól, amit a trendy, de gagyi maszkod kiszűr a pesti levegőből, ellenben a sisak nélküli bukás esélyesebb, és könnyen végzetes.
Lassan itt a nyár, tobzódnak a divatidióták a pesti utakon. Nekem meg lassan féket kell cserélnem, mert fémig koptatom a barmok miatt.
A kedvencem az a tipikus idióta, aki beledöglik, ha megelőzik.
Kőbányán lakom, és innen nem létezik a rövidtáv, bárhova is akarok eljutni. Ha magamban tekerek, felveszek egy hajtós – kényelmes tempót, amit 10, de akár 100 km-en keresztül tudok tartani. Felmegy a pulzusom, és csak tekerek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Érdekes azonban, hogy ezzel a tempóval a többi kerékpáros 90%-át még így is megelőzöm. Kacsázik előttem, én kiesek az ütemből, kiállok, megelőzőm, szigorúan balról. Beleesek a következő menetrend szerinti pirosban, megállok. Utolér az idióta, és átzuhan a tiloson, de arcán elterül a buta vigyor, ahogy én azt a lelki szemeimmel látom. Sárga, felcihelődöm, váltok
még mindig szarfaszú a hajtómű. Nincs pénz a cserére. Az is igaz, hogy annyit fogok rá költeni, amennyiből més vesz egy teszkósbicajt, de ez más sztori.
Felveszem az utazósat, és pár perc múlva ismét leküzdöm a barmot. Előnyöm tart a következő pirosig, amit persze őnagysága leszar, áthajt rajta. Nem az előzés zavar a legjobban, aki gyorsabb, nyomjon le! – Néha még szoktam is tekerni a gyorsabakkal, nyúlban. – De könyörgöm, ne így, hogy utána akadályoz. Ha meg elbaszarintja magát egy négykerekűvel, akkor meg elkések, mert muszáj lesz eskű alatt vallanom, hogy ebben az esetben bizony – mily ritka – nem a négykerekű volt hülye.
