Szóval telepíteném a laptopomra az 10.04-es Ubuntut, mert csak. Ne menjünk bele, miért, hiszen alapból 10.04-volt rajta. Csak! Néha jó rázni a pofonfát. Lementem az adatokat, megcsinálom az USB sticket, aztán haddszóljon. (Itt 15 perc tökölődés, mire meggyőztem a BIOSomat, … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Persze, hogy nem sikerült szopás nélkül frissítenem a WP-t, és persze, hogy én csesztem el, több helyen is. Na, mindenesetre, ez most már marad, majd egyszer kicsinosítom.

Asszony rendszeresen, hónapok óta lejárt bérletet mutogat a metrónál unatkozó biomechanikus útakadálynak. (Eredetileg forgókaput akartam írni, de az sértés lenne az intelligensebb gépezettel szemben) Természetesen van nála érvényes bérlet is, de Ő így lázad! Amúgy, hogy miért alkalmaz ilyen haszontalan … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Állatkertbe ment a kiccsalád, képek itt.

(tovább…)

Mindig elmerengek, amikor azt látom, hogy: Zöldet kapnak a bicajosok, és zöldet kap a kanyarodó, utukat keresztező autó is.  A bringasáv párhuzamosan megy a gyalogosokkal.  Általában az szokott történni, hogy az autós egy kövér gázzal bekanyarodik, és igyekszik átsuranni, néha vészfékezésre, megállásra (engem meg spontán kurvaanyázásra) kényszerítve a bicajosokat, gyalogosokat. Mindnyájan tapasztalhattunk ilyet.

Azonban van, hogy az autó megindul, de észreveszi, hogy elsőbbséget kell adnia, és megáll. A bicajosok, akik megkapják, az egyébként jogos elsőbbségüket, egy apró intéssel, megköszönik. Álljunk csak meg egy pillanatra, kedves közlekedőtársak! Mi a francot köszönsz meg tulajdonképpen?

Megköszönöd az autósnak, hogy épp szabályos volt? Netalán azt köszönöd meg, hogy figyelt, és nem gázolt halálra? Jutalmazod, hogy megfelelt a szabályoknak? A világ nem így működik, ha belegondolsz. Nem kapok köszönőlevelet az Apehtől, hogy idén se csaltam el az adómat. Nem int le a zsaru, hogy megdicsérjen milyen szabályosan, sebességhatárokat betartva közlekedem.   Pont ellenkezőleg, ha nem a szabályok szerint teszek valamit, megbüntetnek.

És ez így van rendjén. Nem jutalmazni kell a szabálykövető magatartást, hanem büntetni a kihágást. Az írott szabályok betartása kötelesség, az íratlan szabályok betartásának (udvariasság, társasági elvárások… stb)  pedig valahonnan belülről kell fakadnia.  Saját magamban kell érezni az ösztönzést, hogy megfelelően viselkedjek a többi emberrel, mint ahogy alapvetően saját magamat kell büntetnem, ha ártok nekik, megszegem az íratlan szabályokat.  Ezt hívják lelkiismeretnek.

Többek közt ez emeli ki az embert az állatok közül. Képesek vagyunk magunkénak vallani ilyen elvont fogalmakat, és önként korlátozni ösztönös cselekedeteinket. Szerinted megdicsér az asszony, ha azzal megyek oda hozzá: Ezt skubi drága, ma se dugtam félre! Odamegyek szerinted a rosszarcúakhoz, hogy megköszönjem: De jó arcok vagytok, hogy nem késeltetek meg! Azért adok borravalót a pincérnek, mert nem köpött bele a kajámba? Persze, hogy nem.

Egy állat idomításánál kell jutalmazni (külső megerősítés), ha megfelelően viselkedik, és büntetni, ha nem. Egy felnőtt ember számára, elvileg nem kell már ilyen hülyeségekkel törődni, de ha mégis, az nem ember.

Az csak egy barom-állat.

Na összegyűlt pár dolog.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon utálom azokat a gyalogbékákat, akik a bicikliúton ténferegnek össze vissza, és ha lecsöngeted őket – mivel haladnál -, akkor még nekik áll feljebb! Ezeknél azonban azokat a bicajos köcsögöket utálom jobban, akik képesek megállni a bicajút közepén egy gyors telefonálásra / dumálásra a haverjukkal. Illetve azok, akik a bicajút közepén tolják a lovat. Hülyegyerek, a képlet döbbenetesen egyszerű, de látom el kell, hogy magyarázzam (Figyelj, csak egyszer mondom): Ha tolod a biciklit, akkor gyalogos vagy! A gyalogos pedig ne kóricáljon a bicikliúton! Ha nem értenéd cizellálom: Nem a bicajoskesztyű, sztreccsnaci, sisak, okliszeműveg, csattogóscipő, pormaszk, menőbicó teszt bicajossá, hanem az az egyszerű tevékenység, hogy TEKERED AZT A KURVA BICIKLIT!

Ebben a legmegdöbbentőbb, hogy azok vannak a legjobban megsértődve, ha lecsöngetem őket, akik ugyanúgy tudják mint én, hogy mennyire idegesítők a bamba gyalogosok, erre, ha nincs a seggük alatt a gép, azonnal degradálódnak. Pont tőlük várnánk el többet.

Persze, ha véletlenül mégis a seggük alatt van a paripa, akkor se feltétlenül lesznek kultúrlények. Csak apróságok, de fontosak. Haladni – főleg, ha lassú vagy – tessék egyenesen. Hirtelen irányváltások esetén hátranéz, indexel.  Nem csak egy autó tud legázolni, hanem a mögötted haladó is. Egymás mellett haladni, szűk, kanyargós úton nem simán parasztság, hanem másokat veszélyeztető tevékenység. Persze, kitérhetnék én is (csak azért se), de nehogymár én szlalomozzak a gyalogosok közt harminccal, a te faszságod miatt.

Egymás mellet tekergés legkiakasztóbb példáját pont azoktól látom, akiktől nem várnád. Én elhiszem, hogy kerékpáros élsportolók, meg csinos a BVSC-s mezben feszíteni, többszázezres pinanyalaton, vagy mózeren, de ne öten tekerjetek már egymás mellett – faltól falig -, mindezt hússzal. Az meg az arrogancia csúcsa, ha jelzem, hogy haladnék, akkor még én vagyok elküldve, az anyámhoz. Megtehetik, hiszen ők az élsportolók, én meg valami paraszt hétvégi bringás. (Kinek) Még csak sztrecsnacija, és digó meze sincs.

Sétáltunk, tekertünk, parkoljunk!

A kerékpártároló arra szolgál, hogy reggel amikor beérsz a melóba, biztonságosan lekösd a bicajodat, amivel aztán hazatekersz, ha végeztél. Bringázz munkába mozgalom. Mégy nyerni is lehetett mindenféle tutiságokat. Ez tök jó dolog. Azokból a divatparasztokból viszont nagyon elegem van, akik betekernek a melóba, megdöbbennek, hogy ettől meg lehet izzadni, el lehet fáradni, és napokig, de rosszabb esetben hetekig ott parkoltatják a bicajt.  Nekem minden reggel, vagy 5 – 15 perc küzdés (pedig direkt korábban jövök be), hogy normális helyet találjak, ezért képzelheted, mennyire felcseszi az agyamat, hogy a legjobb helyeket, állandóra otthagyott bicók foglalják el. Ez bammeg nem a te garázsod, hanem egy közös tároló. A bicajodat tartsd inkább otthon, és gyere bkv-val, ha nem megy.

A kép, illusztráció

Általában persze, ezek (a bicók) vannak a legszarabbúl lezárva, szóval erős az inger, hogy átrendezgessem őket, vagy miután a garázs közepére hurcoltam őket, felgyújtsam az egészet a vérbe.

Én örülök, hogy egyre többen tekerünk, de ha ilyen apróságokkal ellehetetlenítitek mások kerékpározását, akkor inkább ne erőltessetek ezt a hülyeséget. Úgyis veszélyes, meg minden.

Egy elég magas irodaház, legfelső emeletén dolgozom. Igyekszem a reggeli csúcs előtt kb fél órával beérni, mert amúgy halál úgy fel liftezni, hogy a sok lusta köcsög végignyomkodja az összes emeletet. sidenote, de sose értem meg azokat, akik képesek inkább … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Onnan tünt fel, hogy névnapom van, hogy kaptam egy smst a telenortól pannontól, amiben kedvesen felköszöntöttek a nevem napjának alkalmából.  Ennek tükrében csodálkozol, hogy elfelejtem a TE névnapodat (szülinapodat, évfordulódat, temetésedet, karácsonyt, húsvétot)?

Ez egy nagyszerű szolgáltatás. Egyszer régen, hajnalban csipogott a telefon, és az smsben valami ilyesmi: “A pannon sok boldog névnapot kíván”

Milyen rendes tőletek, de nekem tuti nem most van. Vagy mégis? Megnéztem a zinterneten, mert jó az ilyet tudni, mert több névnap (és bizony van belőle pár), több kifogás a berugásra. A zinternet biztosított róla, hogy nem ma van a névnapom, de az anyumnak igen, a telefonom meg az ő nevén futott. Hoppá, lepjük meg, hogy milyen pontosan tudjuk a névnapját. Nem ám pár nap késéssel, ha nem pont akkor, amikor ünnepli.

én: “Szia Anya! Sok Boldog névnapot!” – és közben vigyorogtam, mint nekrofil a hullaházban.

anyu: ” … Na mivan? Kaptál sms-t a pannontól?”

Túl jól ismer.

Na ezt skubi!

Amit akarok:  van egy asszoc tömböm, azt végignyalom. A tömbelemnek vannak állapotai (1,2), és van két feltétel változó. Ez azt szabályozza, hogy figyelembe vegyem e az adott állapot értéket. Ha nem, akkor nincs feldolgozás, átugorjuk a további munkát. Nem tiszta, mi? Lássuk a kódot.

$felt1=0;
$felt2=1;
foreach($tomb as $elem){
    switch($elem['allapot']){
             case 1: if($felt1!=1) continue;                   
                            break;
              case 2: if($felt2!=1) continue;                   
                             break;
      }
 doSomething();
}

Ha az $elem['allapot'] == 1, akkor a $felt1=0 miatt nem kéne a doSomething();-nak meghívódni, de mégis lefut.

No vajon miért?

Bréking! Amerikai tudósok végre felfedezték a vízzel hajtott autót! Az egyetlen probléma csupán…

(tovább…)