"Felölem hihettek Istenben, de ha ehhez vallás, és az egyház segítségét veszitek igénybe, azzal nyíltan felvállaljátok, hogy lelki mozgássérültek vagytok" - Roy Slade

Dallamok

Reggel, ahogy keszultem egy ujabb kibaszottul szar napra a cegnel, egy nyocvanas-evek beli popszamot dudorasztam, elszant lekesedessel. A cimerol fogalmam sincs, de van benne valami ilyesmi: "Take it to the Limit dapdadap da dududuuuu" Gyakorlatilag ez az egy sor ment. Mikor erre radobbentem, az agyam egybol lekeverte a szamot a squirly wrath-ra: "I will kill you all!". Ezt mar lelkesebben dudolasztam, mert jobban at tudtam erezni.

Most, ahogy ezt irom, "I gat tha Powa" (Nem Snap, hanem H-Blockx)  szol, ami mar azert is furcsa, mert a kutyu az asztalon hever, remenytelenul belegubacolodva a sajat zsinorjaba.

Es most csend. Odakint (is) csend, es napsutes. Emberek aggodnak mindenfele felesleges dolgok miatt, mikozben egy varju (kormos), baszva az egesz vilagra csipeget az avarban. Talan genetikai emlekezetebol bevillan neha, amikor egy korabbi eletben, frissen akasztott hullak szemet tepte ki joizuen. Pattint a csorevel, es elmereng. A regi szep idok…

Archívum — a hozzászólások nem érhetők el.